Prae Kiadó, 2026
Fordította: Mihályi Zsuzsa
Szerkesztette: Balogh Endre
Olvasószerkesztő: L. Varga Péter
A borítót a Tamara Lempicka 1941-ben készült fotójának felhasználásával (Tamara de Lempicka in Caftan Cape) Szalay Miklós készítette.
A kötetről
A Tamara, a vulkán húga Tamara Lempicka festő életregényének második része, a magyarul 2024-ban megjelent Én, Tamara című regény folytatása.
Lempicka sikerei csúcsán, a fenyegető háború elől menekülve érkezik New Yorkba 1939-ben. Egy rövidebb havannai kitérő – és a Hemingwayjel folytatott románc – után Tamara 1940-ben Hollywoodba költözik férjével, Kuffner báróval. Hírnévre szomjazó, felékszerezett nőként ő lesz az „ecsetes báróné”, akit a befolyásos művészvilág lenéz. Fényűző partikat tart, melyeken Clark Gable-től Greta Garbóig számos híresség megjelenik. Művészetének elutasítása és a második világháborúban lerombolt Európába tett utazás mégis depresszióba taszítja. A házaspár visszaköltözik Manhattanbe, majd amikor férje halála után magára marad, Tamara úgy dönt, hogy Mexikóba költözik, a Popocatepetl vulkán lábához.
1973-ban újra felfedezik Párizsban: a Galérie Luxembourg kiállítása nemzetiközi szenzáció lesz.
A Tamara, a vulkán húga izgalmas művészlélektani regény, amely végigköveti az ikonná váló festő életét mindaddig, amíg – végső kívánságának eleget téve – hamvait a Popocatepetl vulkánba szórják.
A magát lengyel katolikusnak valló, a legfrissebb kutatások szerint mindkét ágon zsidó származású Tamara Lempicka az első női világsztár volt a művészek közt. Gyűjtői közé tartozik Jack Nicholson, Madonna vagy Barbara Streisand.
Rövid részlet a műből:
„Tudod, milyen könnyen vádolnak az emberek minket, művészeket azzal, hogy a jó ég tudja, mit meg nem engedünk magunknak, sebeket osztunk a hozzátartozóinknak, azoknak a szerencsétleneknek, míg mi, a szörnyetegek, erkölcsi fertőben és alkoholban tobzódunk. Hát akkor valamelyik rendes állampolgár, aki felháborodik minden gesztusunkon, pillantásunkon, szavunkon, próbáljon meg akár egyetlen napot eltölteni a tisztességes életéből a mi fordulatszámunkon! Azzal a szívünkben működő vulkánnal, amit egész nap hordozunk magunkban.”
A szerzőről
Grzegorz Musiał (1952, Bydgoszcz, Lengyelország) író, költő és orvos, akinek pályája és személyisége önmagában is regényes.
A ’70-es években indult költőként, majd fontos résztvevője lett a független lengyel irodalmi életnek. A Lengyel PEN Club tagja, és a Lengyel Szépírók Szövetségének alapítója. Négy irodalmi folyóirat alapítása és szerkesztése fűződik a nevéhez. Több alkotói ösztöndíj résztvevője volt Iowában, Washingtonban és Skóciában. Fulbright-ösztöndíjasként az Egyesült Államokban is alkotott, és műveiért rangos díjakat kapott.
Számos verseskötet és regény szerzője. Két kortárs amerikai versantológia és Allen Ginsberg két verseskötete jelent meg a fordításában lengyelül. Musiał művei többek közt angol, francia, német, spanyol, orosz, cseh és román nyelven olvashatók.
Łempicka művészetével 1975-ben találkozott először, egy londoni metrómegálló plakátján – ez adta az első impulzust a több évtizedes kutatás elkezdéséhez. Az Én, Tamara írása közben bejárta a festő életének minden fontos helyszínét, és Łempicka mexikói házában is élt.
Prae Kiadó
https://www.praekiado.hu/
https://www.facebook.com/PraeKiado
https://www.praekiado.hu/ujdonsagok/
